Keszthely története

Az őskor
Az átmeneti kőkor egykori településeit ma feltehetően víz borítja, de Kr.e. 6000 tájától, az újkőkortól kezdődően leletek, telepjelenségek és temetkezések sora bizonyítja az ember jelenlétét. A város területéről több mint 80 régészeti lelőhely ismert. Számos régészeti különlegességgel büszkélkedhetünk: az újkőkor középső szakaszát a Dunántúl nagy részén a vonaldíszes kerámia kultúrájának keszthelyi csoportja alkotja; a középső rézkorból egy 50 m hosszú, kultikus rendeltetésű épületet ismerünk, amelyben egy egyedülálló csigakürtöt találtak; a rézkor végi kosztoláci kultúra egyetlen magyarországi urnasírja Fenékpusztán került elő. A későbronzkori halomsíros kultúra kőkamrás sírjait a város keleti szélén tárták fel, az itt talált bronzkardot Boiu-Keszthely típusnak nevezi a kutatás. Az őskor utolsó szakaszában jelent meg területünkön az első név szerint ismert nép: a kelta.

A római kor
Kr.e. 15-ben érte el a Dunántúlt a római hódítás. A helyi kelta népesség gyorsan romanizálódott, vagyis átvette a római szokásokat. Ebben szerepet játszott, hogy az Adriát és a Dunakönyököt összekötő fontos távolsági- és hadiút mentén itt már az 1. században létesült egy település, amelyen itáliai kereskedők is éltek. Környékünkön több villagazdaság is működött. Vidékünket többször elérte a barbárok támadása. A késői császárkorban sűrűn lakottá vált területünk. Nemcsak a helyi lakosság, hanem elsősorban Észak-Itália védelmére épült fel a 4. század közepén a fenékpusztai földnyelven Pannonia provincia egyik legnagyobb erődítménye. A csaknem 400x400 m-es alapterületű, 44 kerek torony által védett erőd falai 2.6 m vastagok voltak. A hatalmas erődöt többször is támadás érte, de minden pusztulás után újjáépítették. Ezért a lakosság egy része a népvándorláskorban is helyben maradt.

A népvándorlás
A népvándorlás korában, 430-tól először a hunoké lett a Dunántúl, Keszthelyről két gazdag temetkezésüket is ismerjük. 456-ban a keleti gótok jelentek meg itt, Thiudimer király Nagy Theoderik apja székhelye a fenéki erődben volt. Temetőjükből több torzított koponya került elő. 535 után a langobardok megszállták környékünket is, majd Itáliába vonulásuk után, 568-tól az avar birodalom része lett vidékünk. A helyi őslakosok mellé germán és bizánci zsoldosokat és kézműveseket telepítettek az avarok, így egy sajátos műveltség jött létre, amit Keszthely kultúrának nevezett el a kutatás. Részt vettek az avarok hadjárataiban, ezért nagyon gazdagok a sírjaik. Bár a 630-as évektől maguk az avarok is megtelepedtek itt, ez a népesség két évszázadon át meg tudta őrizni keresztény hitét és kulturális önállóságát.

Keszthely kialakulása
A 9. század elején felbomlott az avar birodalom, és a Dunántúl a Karoling birodalom része lett. A környék hatalmi és közigazgatási központja áthelyeződött Zalavárra, ahol a szláv Pribina kiépítette grófságának központját (Mosaburg) A fenéki erőd azonban továbbra is lakott volt, 900 táján a honfoglaló magyarok pusztították el véglegesen. A magyar köznép csak a 10. század végén telepedett le itt, de a folyamatosságot jelzi, hogy Keszthely neve a szláv "kostel" közvetítésével a latin "castellum"-ból származik. A mai Keszthely területén először több települési góc jött létre, amelynek házai elszórtan, nagy távolságra helyezkedtek el egymástól. Rövidesen megépültek az első templomok is. A Várkertben láthatók a Szt. Lőrinc kápolna alapfalai. Ez egy rotunda (körtemplom) volt, amit a 11-12. században emeltek, majd a 13. században egy négyszögletes hajóval bővítettek

A XIII. század
Keszthely 1247-ben szerepel első ízben írott forrásban, a veszprémi káptalan oklevelében. Ez megemlíti a Szt. Márton plébániatemplomot, a kastély előtti szökőkút helyén, és a Szt. Lőrinc kápolnát. Nemcsak a kastély és a Fő tér körzetében alakult ki falumag, de a mai Szt. Miklós temető területén is, ahol még a XIII. század folyamán felépült Keszthely harmadik temploma. Keszthely királyi birtok volt, de 1291 előtt a Marcali család szerezte meg. Ezt követően alakult ki a település új rendje. A hosszan elnyúló egy utcás faluban az észak-dél irányú fő út mentén mérték ki a jobbágyok belső telkeit. Az élénkülő kereskedelemnek is köszönhetően folyamatosan gazdagodott a település, amelynek lakossága is növekedett. 1332-37 között a keszthelyi plébános 100 dénárt fizetett pápai tizedként, ami a környéken a legmagasabb összeg volt.

A XIV. század
A XIV. század közepén az ország egyik legtekintélyesebb bárója, Lackfi II. István nádor szerezte meg Keszthelyt. Birtoklása idején felgyorsult a település fejlődése. A gazdagság bizonyítéka, hogy 1368 táján betelepítette a ferenceseket, egy kolduló rend szerzeteseit. Templomuk és kolostoruk a Szt. Lőrinc kápolna elbontását követően a Fő téren épült fel. Az összeesküvéssel vádolt Lackfi Istvánt 1397-ben Zsigmond király kivégeztette. Földi maradványait a ferences templom szentélyében helyezték örök nyugalomra. Sírköve ma a szentély falában látható. A település Nagy Lajos királytól országos vásár tartásának jogát nyerte el, ami a városiasodás egyértelmű jele. 1403-tól következetesen oppidumnak, vagyis mezővárosnak nevezik az oklevelek Keszthelyt.

A XV. század
Zsigmond király többször elzálogosította Keszthelyt, majd 1427-ben Gersei Pethő János fiai László és Péter kapták meg a Rezi váruradalommal együtt. A Pethők és leszármazottaik csaknem három évszázadon át maradtak Keszthely birtokosai. A nagy kiterjedésű család tagjai nem csak a mai kastély helyén rendelkeztek földesúri kúriával, de több családtag épített magának házat a városban. A 16. század elejéről már a gazdagabb polgárok, kereskedők és iparosok kőházait is említik. Keszthely továbbra is egy utcából állt, de ennek hossza immár meghaladta a 2 km-t. A gazdag települést többször megtámadták és kifosztották a környékbeli földesurak. A töretlen fejlődést 1532-t követően a törökök megjelenése szakította meg.

A törökkor
1552 táján elmenekültek a ferencesek. Kolostorukban katonaságot állomásoztattak a Pethők. Szigetvár eleste után (1566) a Balaton lett a hódoltsági terület határa. Ekkor alakították át végvárrá a kolostort és templomot. A képen G. Turco hadmérnök 1570 körül készített felmérése látható. A várat többször megostromolták a törökök, de elfoglalni nem tudták. A város külső képe is teljesen átalakult. A város déli fele elnéptelenedett, a lakosság a Fő tér és a mai sétáló utca környékén zsúfolódott össze. Ekkor alakultak ki a Kossuth és a Deák u. közötti kis mellékutcák. A 17. században a belvárost is sánccal és árokkal vették körbe. Az élénk határ menti kereskedelemnek köszönhetően a város népessége nem csökkent. A legészakibb városrész. Polgárváros későbbi nevén Kiskeszthely önálló lett, és adót fizetett a törököknek. A környék falvai elnéptelenedtek.

Keszthely és a Festeticsek
1690-ben Kanizsa visszafoglalásával vidékünkön is véget ért a törökkor. A Rákóczi szabadságharcban (1703-11) a keszthelyi végvár már nem játszott katonai szerepet, mert a védműveket nagy részét lerombolták. A 18. század elején számosan, főleg a Pethők leányági örökösei osztoztak a városon. Az ő részeiket felvásárolva lett Festetics Kristóf 1739-ben Keszthely kizárólagos birtokosa. 1745-ben kezdte meg a barokk kastély építését, és hatalmas birtokainak igazgatási központját is ide helyezte. Az építkezések, és a birtokigazgatás számos munkahelyet teremtett. Keszthely a Nyugat-Dunántúl második legnépesebb települése lett. 1772-ben 12 céhbe tömörülve 215 önálló iparost írtak össze a városban.

A XVIII. század
A végvári idők szabadságjogaihoz ragaszkodó lakosok és a Festeticsek között számos konfliktus tört ki, amelyekből mindig a keszthelyiek kerültek ki vesztesen. A konfliktusok ellenére sokat köszönhet Keszthely a Festeticseknek, hisz Kristóf 1759-ben kórházat, Pál, aki 1772-ben grófi rangra emelkedett pedig gimnáziumot alapított a városban. A település térbeli kiterjedése csak lassan nőtt, mert az 1710-től itt tartózkodó katonaság elszállásolási terheitől menekülve sok polgár költözött ki a törökkorban elnéptelenedett falvak Keszthelyhez csatolt területén lévő szőlőhegyekbe. Ezt mutatja az 1769-ben készült várostérkép, amelyen a jelentősebb épületeket számmal jelölték. Ezek, akárcsak a tehetős kereskedők és iparosok házai már kőből épültek, és elvétve már emeletesek voltak.

A XIX. század
A szabadságharc leverése után a katonai megszállás rövid ideig tartott. A város gazdasági fejlődése mégis stagnált. Igazi változások különösen a kultúra területén figyelhetők meg: 1862-ben kőszínház épült, 1865-ben Keszthelyen nyílt meg az ország első Gazdasági Tanintézete, 1872-ben kezdődött meg a tanítás a Polgári Leányiskola emeletes épületében, 1882-ben pedig az Irgalmas nővérek zárdájában. 1892-ben a főgimnáziummá szervezett gimnázium, 1897-ben pedig a Gazdasági Tanintézet költözött új épületbe. 1898-ban megalakult a megye és a Balaton vidék első múzeuma, a Balatoni Múzeum Egyesület. Számos társadalmi szervezet működött a nagyközséggé visszaminősített Keszthelyen, a legjelentősebb az Ipartestület és a Társaskör (kaszinó) volt. A város fejlődésének meghatározó személyisége volt Reischl Vencel városbíró (1861-1893)

A XX. század
A 20. század elején, az első világháborúig töretlen volt az idegenforgalom látványos fejlődése. Ebben szerepet játszott, hogy a hévízi termáltó környéke még nem épült ki, és a hévízi vendégek többsége Keszthelyen szállt meg. Új szállodák és vendéglők nyitották meg kapuikat, új villaépületek épültek, de a polgárok többsége foglakozott szobakiadással. A Fő tér is megváltozott, sétatérré alakították, 1902-ben felavatták Festetics György szobrát, majd elkészült az "Uránia" színház, az első mozi. A város megközelítését segítette, hogy 1903-ban elkészült a Keszthely-Tapolca vasútvonal. Az állomásépületet ekkor helyezték át a mai helyére. Közelében rövidesen felépült a város egyik legszebb szecessziós épülete, a "Resti", amit a 80-as években sajnos lebontottak.

A világháborút és a Trianoni békeszerződést követő, az országot sújtó gazdasági válság csak rövid ideig éreztette hatását Keszthelyen. A Helikoni Ünnepségek megkésett centenáriumi rendezvényén avatták fel a parkban a Helikon emlékművet, ami a város egyik jelképévé lett. A nemzetközi hírű fürdőhelyek többsége az utódállamok területére került, így a hazai vendégek számára felértékelődött a Balaton. Keszthelyen számos új középület, iskola, posta, magán kórház, templom létesült, és részben a kastély mellett lebontott istálló anyagából, állami segítséggel felépült a Balatoni Múzeum neobarokk épülete. A város keleti és déli részén újabb területeket parcelláztak, ahol rövidesen megindult a modern nyaralók építése. Az egybeépült Keszthely és Kiskeszthely 1925-ben végre egyesült.

Keszthely lakossága az 1881 és 1941 közötti hat évtized alatt megduplázódott, 6000-ről 12000 főre növekedett. A II. világháború kitörését követően az idegenforgalom érthetően erősen visszaesett. Sok keszthelyi fiatal lelte halálát a keleti fronton. 1944. augusztusától többször érte bombatámadás a várost, emberéletet követelve és a házakban kárt okozva. 1944-45 fordulóján hónapokig állt a front a Balaton déli partján. Nagy veszteség érte a várost és a magyar kultúrát, amikor 1945 március végén a zalaegerszegi állomáson bombatalálat érte a Balatoni Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagát szállító szerelvényt. A várost 1945. március 30-án ürítették ki a magyar és német csapatok. Az ostrom során találat érte a Fő téri templomot, és megsérült az 1509-ben öntött harang is.

A front elvonulása után kifosztották a kastélyt, de a befalazott könyvtár egyedülálló anyaga szerencsére megmaradt. Az élet viszonylag gyorsan konszolidálódott, de a demokratikus átalakulást 1948-ban a kommunista diktatúra követte. Még Festetics György szobrát is eltávolították, helyére szovjet hősi emlékmű került. A Hungária Szálló pártház lett. Az 1950-es közigazgatási reform következtében Keszthely és környéke átkerült Veszprém megyéhez. 1954-ben visszakapta Keszthely az 1871-ben elveszített városi rangját, de a reakciósnak minősített település fejlesztésére alig jutott pénz. A lakosság lelkesen csatlakozott 1956-ban a forradalomhoz, és az országban egyedüliként 1956. november 1-jén a Fehér ember szobrával emléket állítottunk az elesett hősöknek. „Az elesetteknek az élők, akik talán holnap halnak meg a szabadságért.”

A város hátrányos helyzetének köszönhetően a belváros megőrizte eredeti hangulatát, csak egy-két "sebet ejtettek" rajta. A Kádár-korszak konszolidációját követően Keszthely is fejlődésnek indult. A népességszám megduplázódott a világháború előttihez képest. Új családi házas övezetek és lakótelepek létesültek. Hozzájuk kapcsolódóan pedig közintézmények és üzletek épültek. Megjelent a városban az ipar, elsősorban a könnyűipar. 1979-ben Keszthely visszakerült Zala megyéhez. A 60-as évektől külföldről is egyre több vendég érkezett, a dinamikusan növekedő idegenforgalom kiszolgálására új szállodák, vállalati üdülők épültek. A legjelentősebb a Balaton parton a Hotel Helikon (1971). A kulturális kínálatot, a látnivalókat bővítette, hogy a Festetics kastélyt eredeti pompájában állították helyre.

A rendszerváltás után
1990-ben Keszthelyen is megtörtént a rendszerváltás. Létrejött az önkormányzat. A város életét a 18 tagú választott képviselő-testület élén a polgármester irányítja. A társadalmi és a kulturális életben egyre komolyabb szerephez jutnak a civil szervezetek. A gazdasági rendszerváltás az állami vállalatok felszámolásával, számos munkahely megszűnésével járt együtt. A város gazdasága szinte egyoldalúvá vált, a lakosság többsége valamilyen formában az idegenforgalomhoz kapcsolódó területen tevékenykedik. A tömegturizmus visszaszorult, a vállalati üdülők többsége szállodává alakult. Egyéni kezdeményezésnek, a magántőke befektetéseinek köszönhetően számos kisvállalkozás létesült, a kereskedelem fellendült, és a belvárosi épületek többsége is megújult.

A városvezetés célja a lakossági igények minél magasabb szintű kiszolgálása mellett az idegenforgalom, ezen belül a minőségi turizmus fejlődésének segítése. 1992 óta kétévenként újra megrendezésre kerül a "Helikon", amelyen az egész Dunántúlról csaknem 4000 diák mutatja be művészeti tudását. Nemes burkolóanyagokból megépült a sétálóutca, új épületet kapott a Fejér György Városi Könyvtár, 2002-ben megnyílt a Balaton Színház és Kongresszusi Központ. Eredeti formáját nyerte vissza a szigetfürdő, vitorláskikötő épült a "Libáson". Keszthely jó úton halad, hogy megfeleljen a "Balaton fővárosa" címnek.

2006-tól kezdődően Keszthely példás sikereket ért el az európai uniós pályázati lehetőségek kihasználásában. Hosszú távú városfejlesztési stratégia készült, és több fejlesztési projektet dolgozott ki és beruházásokat tervezett meg a városvezetés. 2010-ben vehette birtokba a lakosság az újonnan épült, Csik Ferenc keszthelyi olimpikonról elnevezett tanuszodát. Szintén 2010-ben indult a belváros nagyszabású megújításának első üteme, mely a régi fényét adja vissza a patinás Keszthelynek amellett, hogy modern elemekkel ötvözi. A kellemes sétatér, nyüzsgő, élettel teli, sokszínű városközpont  a minőségi turizmus élénkítéséhez is hozzájárul. Szintén ezt a célt szolgálja a keszthelyi Balaton-part megújítása:  díszkivilágítást kapott a parti sétány, megújult a móló bejáratánál található tér, valamint a Hullám és Balaton szálló műemlék épületének környezete is megszépült. A tervek fontos eleme egy fesztiválterület létrehozása volt, mely alkalmas nagyobb szabadtéri programok befogadására. Keszthely jó úton halad, hogy megfeleljen a „Balaton főváros” címnek.

Napjainkban

A város több mint 4,5 milliárd összegben adott be pályázatokata T.O.P. és az E.F.O.P. kiírásaira.

Programnaptár
Kiemelt programok
Szállások
Híreink