Balaton

A Balaton tava környezetéhez viszonyítva nagyon fiatal képződmény, az utolsó jégkor végén, alig 20.000 éve keletkezett. A ma 595 km2 területű, 1,8 km3 térfogatú tó középvízállása 104,5 m Adria feletti magasságban van. 1863 előtt a vízszint magassága az éghajlat függvénye volt. A kezdeti magas vízállás idején területe elérhette a 900-950 km2-t, az átmeneti kőkor (Kr. e. 12.000-6.000) végére viszont a meleg, csapadékszegény időjárás hatására még a nyílt víztükör is eltűnhetett, a tó medencéje nádas mocsárrá változott. A későbbi korokban nem mutatható ki ilyen nagyarányú vízszintingadozás. Régészeti adatok bizonyítják, hogy a római kor első felében és a késő népvándorláskorban alacsony vízállással számolhatunk, míg a XIII. században elkezdődött klímaváltozás következtében az éghajlat hűvösebb és csapadékosabb lett, így a vízszint fokozatosan emelkedett. A törökkorban, - az ún. európai kis jégkor idején - a mainál már lényegesen magasabb volt a víz szintje. Az 1783-ban kiadott I. katonai felmérés is 108 m Adria feletti magasságra utal. A XIX. század elején megkezdett vízrendezési munkálatok következtébena vízszint, majd az 1830-as évek tartós szárazsága következtében a század közepére a mainál alacsonyabb vízszint alakult ki. Ez tette lehetővé, hogy 1839-ben a fenékpusztai földnyelv végén megépítsék a hidat, amely Zala és Somogy megyét kötötte össze. A Balaton idegenforgalma szempontjából oly fontos Déli vasút (1861) biztonsága érdekében 1863-ban készült el a Sió-zsilip.

Programnaptár
Kiemelt programok
Szállások
Híreink