Keszthely város idei karácsonyi üdvözlőlapján – melyet Barta Ábel Nándor, a Család Általános Iskola 6. osztályos diákjának „Angyali üdvözlet” című alkotása díszít – a főtéri templom tornyán egy angyal ül. Szívmelengető érzés volt felfedezni a sok rénszarvas húzta szánon érkező Santa Claust és kandallópárkányon lógó zoknit ábrázoló gyerekrajz között, hogy vannak még fiatalok, akiknek a karácsony egyet jelent a Kisjézus születésével.
Az advent a karácsonyt, Jézus eljövetelét megelőző várakozás ideje. De a ma embere nem szeret várakozni. Türelmetlen, szereti gyorsan megélni a pillanatot, és már ugyanazon pillanat alatt vágyik is a változásra, valami újra. Az okostelefonok és a szélessávú internet világában csak úgy repülünk a gigantikus információsztrádán, s észre sem vesszük azt, hogy a várakozás értéke önmagában rejlik. Figyelmünket már nem kötik le 20 másodpercesnél hosszabb események, pedig a várakozás maga az izgalommal teli boldogság, mint mikor a gyerekek számolják a napokat. A várakozás türelemre és elmélkedésre tanít, segít felkészülni arra, hogy bennünk is megszülethessen a megváltó szeretet.
A karácsonyra azt mondjuk, hogy a szeretet ünnepe, s mégis olyan sok veszekedés, harag, bosszú és irigység fér meg a szívekben. Az emberek megszokásból, hideg lélekkel „kellemes ünnepeket” kívánnak egymásnak. Az üzletekben mindenki ajándékot vásárol, tele vagyunk fényekkel és külső csillogással. De felkészítettük-e lelkünket az ajándékozásra? Tudjuk-e azt, hogy a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk az a tartalmas idő, amit a másik emberre szánunk? Mert bizony a valódi ajándék, az a közösen megélt karácsony: együtt ünnepelni a szeretteinkkel, a szaloncukrok kötözése, az odafigyelés és a meghitt családi együttlétek, beszélgetések. Ehhez azonban az kell, hogy szembenézzünk önmagunkkal és az ajándékok mellé odategyük a szívünket is, hogy általa valódi értéket adhassunk: önmagunkat, a szeretetünket, figyelmességünket és türelmünket, a megbocsátást és a békesség szent ajándékát.
Pontosan 30 éve, 1986-ban indult el a „Betlehemi Láng” kezdeményezés, s azóta minden évben advent kezdetén a Születés Barlangjában meggyújtanak egy gyertyát, amelyet azután a cserkészek eljuttatnak számos országba azzal a céllal, hogy emlékeztessenek minket, embereket arra, hogy Isten egykor emberré lett, s ma is itt van velünk. A Betlehemi Láng, melyet 5 éve minden harmadik vasárnap magam is elhozok Gödöllőről és azzal gyújtjuk meg a város adventi koszorúján mind a négy gyertyát, a béke hírnöke is. Jézus születésekor Betlehemben az angyalok énekükben békességet kívántak minden embernek, ahogy hirdeti ezt az idei évben a főtéri Plébániatemplom előtti díszkivilágítás is. A láng, mely Isten szeretetének és békéjének üzenetét hordozza, minden jóakaratú emberhez szól.
Ezért hát karácsonyi gondolataimat Wass Albert szavaival zárom és kívánom, hogy adjon az Úristen áldott, békés karácsonyt és szeretetben gazdag újesztendőt minden keszthelyi polgárnak.
„Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódás, pártoskodás nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól fogva veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradásotoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége. Adjon az Úristen boldog, áldott karácsonyt, és szeretetben gazdag új esztendőt mindnyájatoknak.”
Ruzsics Ferenc