Egy Mongóliában előkerült, VIII. századból származó ősi türk mauzóleum feltárásáról és leleteinek konzerválásáról tartott vetített képes előadást szombaton Keszthelyen Kazahsztán fő restaurátora.
Krym Altynbekov a most éppen a Helikon Kastélymúzeumban látható, a szkíta kultúrát művészi rekonstrukciók segítségével bemutató, Emberek aranyban című tárlat anyagait restauráló szakemberként érkezett Keszthelyre. A 2010-ben Mhaykhan Uulban – Ulan Batortól 250 kilométerre keletre – talált mauzóleum jelentőségéről azt mondta: a VII-VIII. század körül, az iszlám vallás felvétele előtt Mongólia területén élt ótörök népek történetéről egészen új információkat hordoz.
Mint kifejtette: a mongol-kazah közös expedíció során megtalált mauzóleum a VII. századból származik. Az MTI kérdésére hozzátette: hamvasztásos sír, még kutatják, hogy kit temettek ide, de annyi bizonyos, hogy valamilyen magas rangú személyiség nyughelye. Európában pedig most először mutatta be, hogy miként sikerült megmenteni a ritka emlékeket.
Magát a sírt egy mindössze négy méter magas, 34 méter átmérőjű halom takarta, amihez oldalról 50 méter hosszú folyosó vezetett nyolc méteres mélységbe. A szkíta temetkezési szokásokra utaló sír folyosójának két oldalán, mintegy 120 négyzetméternyi felületen teljes épségében maradtak meg az embereket, sárkányokat, tigriseket, lovakat aprólékos részletességgel ábrázoló falfestmények. A több kamrára osztott folyosót felülről világító csatornák szabdalják, s minden egyes bejárat felett újabb festmények láthatók.
A sírkamrából a nagy nedvesség miatt csak nagyon kevés értékelhető lelet került elő, megsemmisültek a festett falak és a fából készült halotti szekér, amelyre a hamvakkal teli koporsót helyezték, de egy fadobozban arany koronára, arany- és ezüstpénzekre, valamint néhány ékszerre és használati tárgyra bukkantak.
Krym Altynbekov a legkülönlegesebbként egy olyan leletegyüttest mutatott be, amelyre a sírhoz oldalkamrával csatlakozó fülkében bukkantak. A helyszínen talált kulccsal nyílt egy fa ajtóra szerelt aranyozott bronz zár, amely mögött egy dioráma volt kialakítva terrakotta figurákból. Ezeket a 28-30 centiméteres, vas merevítésű, színesre festett lovas katonákat, nőalakokat és zenészeket a temetési ceremóniának megfelelően rendezték el, alakjuk és formájuk az ismert kínai agyagkatonákhoz hasonlít.
A restaurátor beszámolója szerint japán, dél-koreai, kínai, török, orosz és európai restaurátorokat hívtak a feltárásra, mert egy hónapon belül, a tél beérkezte előtt gondoskodni kellett a leletek helyszíni konzerválásáról. A felajánlott költséges és hosszadalmas eljárásokkal szemben a kazah szakemberek ajánlatát fogadták el. A restaurátorok acetontartalmú vegyi anyaggal vonták be és pamuttal takarták le a falfestményeket. Ezeket készítésükkor a talajba vájt járatban agyag és fű keverékéből készült vakolatra festették, de az időjárási körülmények, és a földfelszín alatt élő rágcsálók is komolyan károsították.
A fából készült leleteket – köztük lófejet és griffmadarat – polietilén tartalmú vegyszerrel tartósították, de restaurálták az aranyazott bronzdíszeket, a deformálódott, színarany darabokkal díszített koronát és más dísztárgyakat – részletezte a kazah restaurátor Keszthelyen.
(forrás: MTI)