A szabadság országa, a szabadság népe

2014. október 24. (péntek)

A szabadság népe vagyunk – hangzott el október 23-án Keszthelyen, az 1956-os forradalom és szabadságharc városi megemlékezésén, melyet az ünnep előestéjén fáklyás felvonulás előzött meg.

A Fő téri templomban tartott ökumenikus istentisztelet, majd a Himnusz hangjai után Ruzsics Ferenc polgármester mondott beszédet, köszöntve a vendégeket, köztük Boppard testvérváros delegációját, majd azokat a hősöket, akik részt vállaltak az ’56-os keszthelyi eseményekben. Hangsúlyozta: az 58 évvel ezelőtti események, azok hősei előtt fejet hajtott a világ, s évről-évre megtesszük ezt mi is, igaz magyarok. Fejet kell hajtani, az utcán folyt a vér, az igaz magyarok harcoltak, mert volt nemes cél, nem más, mint a szabadság. Elviselhetetlenné vált ugyanis a diktatúra, a félelembe taszított magyarság felemelte a fejét, s harcolni kezdett. Egységbe tömörültek az igaz magyarok, mert szerették a hazájukat. Azt akarták, hogy ne legyen több padlássöprés, kitelepítés, koncepciós per. Az emberek nem kommunizmust és szocializmust akartak, hanem azt, hogy ne lehessen többé meghurcolni, börtönbe vetni a magyarokat, akik saját hazájukban gondolkodni mernek.
Ruzsics Ferenc köszöntőjét hallgassa meg itt!

Ruzsics Ferenc hozzátette: a hősöket hiába kínozták, önfeláldozásukkal a tizenkét nap szabadsággal példát adtak a nemzetnek. Megmutatták, hogyan kell hőssé válni, fegyvert fogni a hazáért, a szabadságért. A forradalom a hősiesség ellenére halált hozott és némaságot. Jött egy ember, aki megtette, amit a Szovjetunió megkövetelt. Hét évig öletett a tizenkét nap szabadságért, majd nekiállt lelkeket irtani. Ugyanúgy nem lehetett hinni semmit, de a népre erőltették, hogy ez jó nekünk. Volt kenyér 3,60-ért, volt virsli és sör, s mi voltunk a legvidámabb barakk. Ezt tette Kádár – fogalmazott a szónok. Volt kenyér és volt cirkusz, de nem volt semmi, ami tartást adott volna a nemzedéknek. Ruzsics Ferenc elmondta: édesapját 1950-ben tizenöt évre ítélte igaztalanul a Rákosi bíróság. „Ő azt mondta: megbocsátott az ellene vétkezőknek, de felejteni soha nem felejt. Bocsássunk meg tehát mi is, de nem felejthetünk. November 4-én, 17 órakor a Szent Miklós temetőben a forradalom leverésének évfordulóján emlékezzünk együtt a hősökre, s tegyünk fogadalmat, hogy megteszünk mindent, ami hazánk érdekeit legjobban szolgálja. Hogy nyugodt lelkiismerettel nézhessünk a nemzeti lobogónkra, s gyermekeink, unokáink szemébe.”


(a képre kattintva a Monitor Magazin fotógalériája nyílik meg)

A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott Molnár V. József szabadságharcos, néprajzkutató, akit 1956-ban az egyetemi forradalmi diákbizottság elnökévé választottak. Felidézte a történéseket, a rádió ostromát, a fegyveres eseményeket, kiemelve: 1956 szabadságharc volt, nem forradalom, Magyarország ugyanis nem a forradalom népe. A szabadságharc áldozata nem volt hiábavaló, annak köszönhetően eltakarodott ugyanis a bolsevizmus. A megtorlás – melynek célja volt, hogy megtörjék az embereket iszonyú volt, mintegy négyszáz embert ítéltek halálra, s legalább ennyi hőst vertek halálra a börtönökben. Molnár V. József végezetül kiemelte: mindent el kell követni, hogy hasonló dolgok soha ne történhessenek meg. Isten ugyanis arra ítélte hazánkat, hogy a szabadság országa, népe legyünk!

A megemlékezést – a fehér ember szobor megkoszorúzása után – a Szózat hangjai zárták.

(forrás, fotó: Monitor Magazin www.monitormagazin.hu)